Játék az élet ;)

Mindenkit, aki benéz ide, szívből üdvözlök. Mivel ennek a mindenkinek köszönöm hogy kíváncsi volt rám. Vagyis az írandómra. Vagyishogy idetévedett. Vagyis ittvolt velem. 

Merthogy ma ez a blog ünnepel picikét, és úgy gondoltam, megköszönöm nektek újra, hogy itt vagytok vagy voltatok.
A tegnapi nap 45 látogatásával átléptük a 2000-diket. Augusztus 29-től október 27-ig íródott a blog, majd egy hónap kihagyással. Tehát kb.2 hónapot. Szerintem ez egy igazán szép szám ilyen rövid idő alatt, és örülök neki. Külön köszi azoknak, akik gyakrabban bekukkantottak, néhány IP nélkül tán a negyede volna ennek a kerekségnek. Sokakat nem lehet tudni, mivel változó az IP, de egy biztos:
Legfőképp a 6-osnak tisztelet a kitartásért a sok bugyutaság közt, mivel neki állandó a címe, ő egy biztosan látható pont. :) Kedves 6-os, Te voltál tán a fele a látogatóknak. A Titkos hatos. Ezúton külön is üdvözöllek.

összes látogatás 2 021
elérés 4 244
újratöltés 2 223
link hivatkozás 514 (25,43%)
kereső hivatkozás 247 (12,22%)

Ez a hatos IP külön fantáziát mozgat. :) Mivel nem tudhatom, ki ő, nagycsomó hülyeség jutott már eszembe róla. Most párat leirok, bár néhány feltevés eléggé gyagyás, de nembaj. Ez úgyis egy ilyen blog. Tehát ki lehet a hatos?
Mivel néha látom őt egy-két órás kihagyással hajnaltól hajnalig, nemhiszem hogy egy db emberről van szó. Minden ember szokott aludni.
Lehet például olyan helyen lévő pc, ahol többen fordulnak meg egész nap, éjjel is, és hétvégén is.
- Fegyház
- Kórház
- Bármilyen bentlakásos otthon
- Olyan munkahely, ahol 24órát folyik a munka mindig
- stb.
Nem részletezem tovább, mekkora őrültségek jutottak már eszembe. De!!! 
A hatos minden létező blogomban velem van. Lehet olyasmi, hogy valaki ottfelejt a gépben nyitva egy linket, és a többiek is járnak rá ezután olvasni ugyanazon a gépen. De öt linket??? Vagyis minimum hármat...hááát..ez már húzósabb. Mivel titkos blogról volt szó, és a hatos akkor is jött. Azonnal az újba. Hm. ;)
Egy megoldás még lehet. Hogy ez egy beállitott gép, ami állandóan bejeliz minden blogra, a blogoló örüljön, mennyi látogatása van..hehe. Mivel fittyet sem tudok a blogos oldalak működéséről, csak sejtem, ez azért nagy bóditás volt tőlem..tehát marad a hatos.
Csak annyit tudok: Ha mégis 1 ember vagy ….lécci aludjál néha. Magadért. És köszi. ;)

Sziasztok....amott ;D

Azthiszem itt az ideje igazán méltóan befejezni ezt a csonka blogot. Aki akart úgyis rátalált a folytatásra, aki pedig nem, azt úgysem érdekli, viszont érdekes, hogy a statisztika szerint többnyire ugyanakkora a látogatók száma még most is, ennyi idő leállitás után, mint amikor naponta irtam. Különös, hogy tényleg vannak emberek, akik képesek ennyi zagyvaságot végigolvasni, szal köszi hogy itt voltatok velem. Különösen a kommenteket.

Ezért is, és mert mindig sajnálom ha befejezetlen blogot találok, régi keltezésü utolsó bejegyzéssel, ugy döntöttem, akit érdekel, az ezentúl nyugodtan olvashatja a többit. Itt. Zavaró gondolatok elásva a kert hátsó csücskibe a páfrányok alatt. ;D

            SECRET

folytatás elhelyelve...elnevelve...bye

Egyszer történt, hogy egy földi halandó megelégelte sorsát. Nem tetszett neki a kereszt, amit az égiek rámértek. Eldöntötte hát, elmegy Istenhez, megkérni cserélhetné-e ki, mert ezt a nehezet ő már nembírja. 

Elmegy hát Istenhez, elpanaszolja gondját: 
- Istenem, túl nehéz a kereszt, mit rám szabtál. Szeretnélek megkérni, kaphatnék-e másikat helyette. Isten azt mondja neki: 
- Menj Szent Péterrel, majd ő segít neked.
És az ember követi Szent Pétert. Elérnek egy tágas terembe, mely telis-tele van különböző keresztekkel. Hosszabb, rövidebb, kisebb, nagyobb, mindegyik teljesen külömbözik egymástól. 
Szent Péter így szól:
- Nos, rakjad hát le keresztedet, és válassz magadnak ezek közül másikat helyette. Nyugodtan próbálgassad, bármelyik a tiéd lehet.
És vár. Az ember pedig próbálgatja sorban a kereszteket. Az egyik túl nagy, a másik túl nehéz, ahogy sorraveszi őket, mindegyikben talál valamit, ami nemtetszik neki. Már maga is kezd elkeseredni, mikor a legutolsó keresztet felemeli. Nahát! Hisz ez olyan, mintha pont neki volna teremtve! Forgatja, próbálgatja, aztán kijelenti végre Szent Péternek, ki közben a közelben várakozik:
- Végre megvan! Megtaláltam! Ez az, ami pont jó lesz nekem! Enyém lehet?
Ekkor Szent Péter megszólal:
- Látod.....ez a te kereszted..ezzel jöttél, és most pontosan onnan vetted fel, ahová jöttödkor letetted. Becsüld meg, meg mostmár te magad is rájöttél, ennél jobbat nem találhatsz. Mert ez a Te kereszted. Mindig csak annyira lesz nehéz vagy könnyű, ahogyan viseled.

Útálokfőzniútálokfőzniútálokfőzniútálokfőzniútálokfőzniútálokfőzni... nemtommit főzzek..útálom, hogy minden nap főzni kell!!!!

Meg aztis útálom, hogy a nők csak főzésről tudnak dumálni, és most énis arról dumálok....

Áááá..azért enni szeretek. Amit valaki más megfőz és elémrak azt mind szeretem, és megeszem. Mindegy miaz. (mnyammmm)(Csak ne másszon ki a tányérból.) :)

Szerencse, hogy a főzésen kívül más dolgokról is szól az élet, tehát imádok élni! (Csak ne kéne főzni =)) 

De akkor mit együnk?

Fuuujj...még mindig úgy érzem magam, mint egy tépőzáras csipfos. És még így bírjam ki 3-4 napig. Csak arra vagyok kíváncsi, hol fogok aludni, mert hogy annyit éjjel- nappal nemtűrök el énse magam mellett, az tuti...

Teljesen másról akartam irni, de ma olyan lehetetlenül szar kedvem van, hogy kezdek vörösnapgyanús lenni. Most illene ide a vörös-vieó. :D

Pedig már tökre felvoltam készülve a forraltvörösboros forrófürdőre, amit úgy útálok. De terhesmaradni meg rettegek, tehát inkább a fürdő. Csak egyszer próbáltam, senki ne tudja meg, milyen hányató érzés..wáá..és akkor még jó volt, mert a hugicám vigyázott rám ne fulladjak a kádba, ha rosszul lennék. Miközben nagyokat röhicsgéltünk azon, milyen rosszul vagyok, csak nyomta belém az undok forró vörösbort...fuuuj...

Szerencsére úgylátszik, ezt most meguszom. Félnék. Már nincs senki, aki ott vigyázna rám a kád mellett. A fiamat mégsem kérhetem...Ők pedig elmentek. Mind a ketten. Vannak és nincsenek. Hiányoznak. 

Basszus, nem akarok szomi lenni. Egész reggeltől azon igyekszem, valahogy jókedvet varázsoljak magamnak, és nemmegy..pedig más okom nincsen is ma ilyen lököttnek lenni..útálom milyen igazságtalan a természet, a nőknek ennyi baromságot kell elviselniük...aah...meg a görcsök..wááá!

Keresem a Youtube-on a kedvenceim közt, mi dobna fel..valami vidám zene. Egyik sem segit. Viszont a gondolatok rohanva támadjík le a sejtjeimet, minden egyes klip valamit felidéz. Sors, gyerekek..milyen érdekes a sors. Mikor általánosba jártam, és tanultunk egy verset..egy név volt benne..annyira tetszett, belém ágyazódott a gondolat, ha lesz gyerekem, igy fogják hívni. Aztán múlt az idő, rég elfelejtettem. És megszületett az első fiam. Úgy hívják. Fogalmam nincs, hogyan jött ez vissza nekem. Csak igaz lett.

Aztán tengerész-klippet nézek..szintén gyerekkoromból az emlék. Az öreg halász és a tenger..egy fotó..annyira kellemes, meleg, lágy hangulatot áraszt, abban a pillanatban gyerekként is érzem, szeretném, ha a gyerekeim nagypapija tengerész volna. Érdekes..nem azt, hogy a férjem legyen az..a gyerekek nagypapája. Hogy idősebb koromra egy szakállas, kedves, mosolygós, jókedvű vizimackó mosolyogjon rám reggelente. Micsoda hülyeség. Írországi látogatásomkor egyszer beültünk egy igazi ír kiskocsmába. Élő zene volt, táncoltak. A szomszéd asztalnál piszkosszőke magas kellemes pasi barátokkal. Hiv táncolni, nemmegyek. Imádom a piszkosszőke pasikat. Lehet direkt azért. Nem akarok semmi hülyeségbe belebonyolódni. Egész este könyörög, hiv. Nemmegyek. Közben megtudom, tengerész. Basszus. Mégjobban nemmegyek. Imádom a tengert, minden hozzávalójával. A tengerészekkel együtt. Azérse megyek.

A repülőket akkor imádtam meg, mikor elolvastam Szilvási Lajostól a Légszomjat. Óriási élmény volt. Engem nyugodtan kilőhetnek rakétával is, nem félek. Azóta imádom a levegőt, mindent, ami repül...a tengerrel máshogy van. Az velem született. Mindig is imádtam. Delfinek, kagylók, a kék víz végtelenje..bennem van...

..és most gyakran visszagondolok a tengerészre...közben jön egy másik vizimackó, imádom. Barátnak szeretném, de csak játszik. Nem akar barát lenni, akkor is többet kapok tőle, mint soha azelőtt senkitől. Pedig csak játék....minden játék véget ér egyszer..de mikor? Hogyan? Vége. 

És marad a kis csónakon az öreg, szakállas tengerész mindenre elszánva....

Imádom a jövőmet, mert nemtudom, mit tartogat számomra..csupa titok..mit tudok kihozni a sorsomból? Mi teljesül mindabból, amit szeretnék?

Játék az élet...mi az, ami teljesülhet akaratunkból? Milyen erős a PLACEBO? Mit hoz a jövő?.... :)

Fuuu de mély lettem...na ezaz..baj van..ha má a salsa se segit, francba a vörös-napokkal....

Kaptam meghívót, és felhívtak telón is. Megvagyok hivatalosan invitálva a második osztálytalira életemben. Vagyis a harmadikra, csak az első alkalmából lebetegedett akkor még icipici fiacskám, igy osztálytali kilett hagyva az élvezetekből. 

Aztán nagy sokáig semmi, most meg annyi év után kettő azonnal. Mindkét suliból. Fihaa. A középsulisra nem izgultam nagyon. Az nemvolt olyan borzasztóan régen. Sőt, olyan, mintha tegnap lett volna. Néhány osztálytárssal találkozom is néhanap.Örülni pedig nem örülhettem. Semminek sem örülhetek előre, ha akarom, hogy összejöjjön. Ez van.

Az előkészületek. Na, ez izgi, miután rájöttem, nincsen mit fölvennem. Farmerban tán mégsem..A többi, ami szóbajöhet az alkalomra, min.10 éves, és 100szor lógott már rajtam. Beszélgetés barátnőmmel, boncolgatjuk a dolgot. Aranyos. Felajánlja a kabátját, pedig kabátról addig szó sem volt. Aztmondja, bokáig ér. Az nemszámit, hogy ő olyan alacsony hozzám képest, ami neki bokájáig ér, az nekem mini, fő az együttműködés. Aztán elképzeltem, ahogy megjelenek nagycsomó kikent-kifent ember közt a kabátban, alatta alsónemű..hehe..leveszem a kabátot..és azonnal kiderül, kiből lett az évek alatt leszbi az osztályból..(na nem magamra gondolok :D). Úúú...

Készülődés. Félkor kéne elindulnom, hogy a megbeszélt időre felérjek gyalog a városba. Előtte már egy órával tusolás, hajmarcang, pofalemezcsere smink formájában, körmöt nem lakkozunk, megint nincs ideje megszáradni. 

Közben eszmecsere férjjel. Kérdem: 
- Mész ki haverokkal?
Válasz:
- Persze, ma péntek.
Mondom,
- hisz nemjársz már minden pénteken, mér kell pont ma? Mikor én is megyek el? Nem maradhatsz itthon a srácokkal?
Válasz:
- És mér ne mehetnék? Nemtudnak itthonlenni egyedül? Hisz már nagyok.
- Tudom, de akkoris. Na jólvan. De X meg Y helyre ne menjetek, mert még készülünk valamelyikbe a kettőből tali után, mivel csak 1-ig van fizetve a terem. Ne kelljen má kerülgetnünk ott egymást. (Ez egy megszokott mondat volt még abból az időből, mikor mi, haverfeleségek elkezdtünk együtt kijárni esténként, és férjek is a városban lógtak. Csak akkor férjek tiltották nekünk a helyeket, ahol ők vannak. Nagy szar szokás, hát most átvettem.)
Erre aztmondja nekem: 
- Tudod mit? Mivel más szórakozó olyan későn (korán) nincsen nyitva, hivjál fel, hogy jöttök, és én elmegyek onnan.
Én má bosszankodva:
- Egyszer huzom ki a lábam hogy tovább maradok, és akkor sem tudsz te korábban hazajönni? Nemfoglak onnan kidobálni, mert az tök hülyeség...mondom, hogy nemenjél oda, és kész...
Erre nagy röhej az emeletről..nagytini. Férj is má röhög..felszól..te meg mit vihogsz ott??
Nagytini megjegyzi:
- Mind a ketten odamentek? Jó tudni, akkor én azt tutira kihagyom..
Ezzel téma lezárva.

Na, fél..gyorsan magamra hóditom a felsőt és a szoknyát, amit végül mégis ruhatár mélyéről előpecáztam. Harisnya..wazze, már megint nincs csak kettő. Mé van az, mindig veszek egy csomót, mikor valahová nagyon kell, sosincs. 10 perc keresgélés, akkor sincs. Na akkor ezt a kettőt magamra rángatjuk, nemlukadhat ki, nincs csere. Muszi a kettő, mivel éppen már nincsen nyár. Ezt még XY- nak megfogom köszönni. Hogy ugy bekell öltözni, ha nem akarok megfagyni éjjel hazamenet, mint egy eszkimónak. Sebaj, van ennek előnye is..ha valaki megakarna erőszakolni útközben, mire kiboncol, elmegy a kedve...

Nézek a tükörbe, valami nincs jól..deszka néz vissza rám...eee...itt elöl mintha valami hiányozna, ami nőkön normálból szok lenni...de szar ez a fölső..melltartócsere, egész öltözés elölről..kontroll..megin nemjó..kevés a hullám rajtam még mindig..másik csere, öltözés ujra..basszus, má a városban kéne lennem mindjár...na, ez már végre jó. Mehetek. Indulás. Roham.
(Mikor a talin valaki megjegyezte, hogy a melleitől sosem tud jóllakni, mert nemtud a tányérjához hozzáférni, és elmondtam a sztorimat, vihogva kommentálták..ménem hagytad magadon mind a három melltartót? Te volnál most a legdögösebb..hát igen..majd legközelebb..van nekem akkora logikám? =D)

Barátnőimet akiket a városban kellett fölszednem, nemlátom..basszus..csak nem hagytak itt, 5 perc késés..annyit azért várhattak volna. Hivom..aszongya..mi itt ülünk előbeöntésen, csak nemakar jönni a pincér a pénzéér, gyere ide. (Abban a szórkozóban voltak, ahová éjjel készültünk menni...terepszemle.) Megyek, leülök hozzájuk. Duma, vihogás. Olyan jókedv volt, kitaláltuk, felhivjuk a többieket, minek járni két helyre, jöjjenek rögtön oda utánunk ők is, és kissz. Sajna muszi volt elvetni az ötletet, mivel a vacsi meg amott volt fizetve. Szerencsére jött a pincér végre kérdezni mit óhajtok, számlát óhajtottam. Szomian elbattyog, nemiszom semmit. Rohanás amoda, már hivtak, hol vagyunk, osztálytársnő egyedül van a helyiek közül. Oki, megyünk már. Gyaloglás. Féluton megjegyzés: -milyen messzire került ez a hely..nemvolt azelőtt ilyen messze...még gyaloglás..aztán rájukszólok: ha akarjátok kereshetünk másik vendéglőt is, de ahol a többiek várnak, az meg ittvan-e...visszafordulás, végre odaértünk.

A buli szuper volt. Voltak, akik nem emlékeztek másokra, vagy nem ismerték meg valamelyikünket, osztályfőnök ur strammabb lett, mint valaha, egyetlen fiu osztálytárs ugyszintén. Jól kipörgettük őket táncban. Szegények. A legjobb volt, mikor egyik csaj megkérdi..ez és ez nemjön? A többiek néznek, aztán nagy nevetés közepette elárulják neki...ott ül tőled 3 székkel arrébb... :)))))

Sokkal nyugodtabb mederben folyt az egész, mint vártam. Irtó vad osztály voltunk. Tán azért nem tolongtak a kidőlt tetemek az asztal alatt, mert a piát a földszinten kellett megrendelni, és senkinek nemvolt kedve folyton lejárkálni. Ez mentette meg az osztálybecsületet.

Mesélés, mi történt azóta, aztán emlékezések... direkt eltört kezekre, a lógásokra a keritésen keresztül, ahol egyik csajt hárman kellett áttolnunk minden alkalommal, picit nehezebb lévén a hátsó fertálya, a kutyusra, akit gulyásnak hivtunk, a fehéregérre, aki beszipődött az ágymatracba ugy lelte halálát szegény, a fűtőtesten hevitett lázmérőkre, az első cigikre, talikra...mindenben együtt voltunk...együtt lettünk felnőttek...

Éjjel irány a diszkó. Kocsikkal lettünk áthelyezve, a bejárat előtt vártuk a többieket. Azazhogy az csak nappal bejárat, éjjel hátulról lehet csak közlekedni. Az egész fal üvegből. Egyik csaj kijelenti..aha..ott a lányom...jééé..meg a te férjed is...!!! Nawazze!!! Nekem több se kellett..mondom, az nemlehet, montam neki, nepróbáljon itt lenni, engem ellenőrizni! Nézem, ő az. Azonnal teló. Mész innen? Má ittvagyunk. Aszongya, hol? Mondom nemérdekes, itt, te meg legyél lécci nemitt..Aszongya, nemlehet, mer beszélget. Maj utána megy. Basszus..tudtam, direkt csinálja..sose mehetek sehová kontroll nélkül. Bemenés, helyfoglalás..tánc. Egyszercsak megjelenik egyik haverja. Mek hátra, ahol láttam őt..utközben jön másik haver, aszongya má nincs ott. De mondom ottvan..kérdi, minek mek hátra. Mondom pisálni, minek. Basszus. Megtom, hogy máshol is van mosdó, közben meglátom férjet. Megkérdezem, érezhetem-e jól magamat, aszongya igen, akkor otthagyom. Egy idő után eltűnik. Mi meg kókadunk. Na, ennyi izgi után ideje lassan hazamenni.

Búcsuzás, következő tali máshol lesz, a városban, ahová suliba jártunk (férjkontroll nélkül)..és nem ennyi időkihagyással...jó volt együtt visszavarázslódni a múltba.... 

Amint megtudtam az arab növényi gyantáról és a kozmetikusról, aki dolgozik vele, beleértve az intim testrészeket is, azonnal felkerestem. Először fel voltam készülve az óriási fájdalomra. NEM FÁJ! Esetleg a hónaljnál picit. Aztán 3-4 hét nyugi. Gondoltam, leirom, ha egy mód van rá, és találtok a környéken valakit, aki dolgozik vele, érdemes kipróbálni.

Így neee......

Érdekes a véletlen összeesés, hogy pont Mel Gibson játszik benne, az a Mel Gibson, aki kijelentette, a zsidók a bűnösök a világ összes háborújáért....ha akkor találkozom vele, behuzok neki egyet..aztán olvasok a beszélgetésről az ABC reggeli magazinjában a Good Morning Amerika -ban, aholis Diane Sawyer vendége Gibson. Elmondja, kijelentését 17 nappal a Libanon – Izrael közt kialakult konfliktus után tette ittasan. Majd a kamerához fordulva kijelenti:

És én imádom Gibsont is meg a zsidókat is! Tehát csak semmi konfliktus, mer behuzok egyet és az jobban fog fájni, mint a gyantázás!!!!

Tuttam én, hogy ez jólesz! :D

Sürgős leckeírás. Az első oldal még ment is. Hajtok a másikra, nézem, basszus! Nézem...ezek véletlen a földrajzfüzetből raktak ide oldalat! Térkép, kontinensek, rajtuk csak néhány összevissza vonal. Tehát egypár ország kijelölve, a többi nem, minden írás nélkül. Földrajzoldal, ráadásul hibás. Elfelejtették befejezni. Nézem, legfelül valami megjegyzés. Olvasom, angol. Nawazze. Csak nem ez a feladat? Most még a földrajzot is külön tanuljam az angolhoz, mikor a többi nyelveken is gügye voltam belőle? Szupi. Felkiáltok:..-“Hé! Srácok! Mijezittene?“ Kistini azonnal jelentkezik, ő lévén a kíváncsiabb. Nagytinit a pc-ről levakarni egy robbanás is kevés volna. Hivom kicsit, mondom nézd meg, milyen klassz rejtvényt kaptam. Azonnal tanulmányoz. A minap olvastam egy blogban, kedves szülő a gyerek házifeladatával bíbelődött, mert a gyerek fáradt volt és aludt. Nos, úgy néz ki, ez nálunk forditva fog előfordulni. Közös erővel meg is fejtettünk minden államot, egy kivételével. Na, oda mit irjak? „I´m sorry, i´m tiszta gügye from földrajz? Mert nincs kedvem a világtérkép miatt fölmászni az emeletre? “Jeje..eszembe jut, ehhez könyv is van. Lássuk. Juuujj..hisz ittvan minden. Egyszercsak elkezdek süllyedni. Neee..ilyen hülye azért nemlehetek fiamostul...Germany..talpig ellep a szégyen. Ezt nemtudtam? Na. Mostantól kezdhetek földrajzot is tanulni. Mégegyszer ilyet neeee....

A kinlódással együtt kb. 20 perc alatt összebűvészkedtem az angollecit. Maradt 15p., hogy postát elérjem, és időben legyek az órán. Különleges módon oda eddig még mindig az elsők közt sikerált beállitanom.

Rohanok. Elbucsuzom srácoktól, férjtől gutaütés közepette, ahogy látom, malterolja az ajtónak vágott lukat, és kistini ruhái mellette fehér katicapötty-hasonlóságba borultak. -Csupa malter. Egek! Tűnök inkább...

Irány a posta, útközben....könyörgömkönyörgömkönyörgöm nefogjam ki a pirosaaat..jé, máris zöld, szupi.... könyörgömkönyörgömkönyörgöm rátudjak menni a főutra, nelegyen forgalom..jé, szabad az ut, szupi.... könyörgömkönyörgömkönyörgöm nelegyen senki előttem a postán..van. Pasi és 3csomag vele. Hááááháá..csakhogy rosszul irta ki a papirokat, sorra kerülök azonnal. Nemvagyok kárörvendő. Télleg nem. Csak most rohadtul sietek. Postáról ki, nézem, még van öt percem sulibaérni..nyomás a város másik végére...!!!

Másodiknak érek oda. Beülünk az osztályba, sorban a többiek is. Eddig magamban szenvedőkollégáknak hivtam őket, mától vigyorkollégákká vannak avatva. Tehát egyetlen sráckolléga leül, rakodik ki. Kiszed a tasijából egy klassz enyhesárga valamit, aminek sűrü hosszú szálai szerteszét lebegnek..mint egy miniboa..jéé..bárki bejön, nézi..miez? A tollam. Hehe. Röhögés. Ujabb röhögés. Megin röhögés. Megcsodáltuk a tollat, lehet tanulni. Tanárnéninek nincsen könyve. Nehéz volt, hát nemhozta. Hozzáállás. Fél osztály gyorsan bekaparja a lecit a füzetbe, másik fele megse erőlteti magát. Ismétlés. Aztán jön a leégés. Gyakorlatok párban. Mondom a mondatot angolul, a végén megkéne szólítani a mellettem ülő kolleginát...ajjjj...mondom má kinomba -“basszus..hogy hivnak?“fiiii...ez gól volt. Robbanás. Öt torokból robbant a röhej. Negyedik alkalommal ül a csaj mellettem, és kieseik a neve. Marhára okosit ez a suli. Hátam mögül kollega kiabál..átültetni!! Haaahaa...hazamenet nemtok szabadulni a csajtól, aztán mikor búcsuzunk, még nevetve megkérdi..-“már tod hogy hivnak?“....-“egész életemre nemfelejtem el wazze, nyugodt lehetsz“ =D.

Lecit nemkaptunk. Úgyis fölösleges. Kár, egészen jóvolt kistinivel az együttműködés.. =)

Jeje!!!! Ma angol!

Megkéne csinálni a lecit. Egész szépen belehuztunk az elejébe, lesz mit csinálnom, hogy tartsam a szintet a többiekkel.

Évekkel ezelőtt jártam angoltanárnőhöz. Suliban sosem volt rá szerencsém, pedig kiskoromtól vonzott. Mindig olyan sulikat sikerált kipécéznem, ahol angoltanár nuku. Csak német. Nembaj, az is idegen nyelv, jóljöhet, tehát jártam németre. Jártam. De sose voltam ott igazán. Nemérdekelt. Így történt, hogy nem is emlékszem belőle semmirese.

Angol kell. Találtam a srácoknak angoltanárnőt. Eldöntöttem, én is megyek. Mentem. Összebarátkoztunk. Nagyon. Addig igyekeztem is tanulni. Aztán jött a duma mindenféliről.Család, élet. Magyarul. Mondom neki, beszéljünk angolul, mert nemtom megjegyezni a szavakat. Nemtudunk, mert nemtudom a szavakat. Basszus. Rákellett jönnöm, ez igy csak kidobott pénz, barátnővel sosem tanulok meg. Abbahagytam. Pár év kihagyás. Hiányzik. Lépten-nyomon rákellett jönnöm, mennyire. Aztán valaki rámcsodálkozik: -“ Te nemtudsz angolul?“ Hát wazze, nem! Bosszant. 

Egyszer kisfiam meséli, milyen jókat játszik angolon a barátnőm uj kutyusával. Végre eldöntöm, tömeges átiratás. 3 angolsuli jöhet számitásba a városban, abból csak kettő normál szinten. Mindkettőbe járnak ismik, barátok, érdeklődöm. Barátnőim az egyikből éppen kiléptek, nehéz a tanulás a csoportok tul nagy létszáma miatt. 10-15 ember egy csoportban, vagy több is. Úgy tényleg nehéz lehet. A másik sulival mindenki megvan elégedve. Velük volt a nyáron kistini nyelvtáborban, imádta. Elvan döntve, kis honlaptanulmányozás után megyünk érdeklődni személyesen. Szupi, egy családi bevásárlás keretében sikerült megdumálnom a többieket, ugorjunk be a suliba is. Persze hosszas vita után, mivel férjet előtte elfelejtettem informálni terveimről..ez nálunk családi vonás, tőle tanultam.

Legjobb volt a kezdés. 

 Igazgatóbácsi fogad, ismertet, azonnal felajánlja, csináljuk meg a próbateszteket, melyek szerint betud minket sorolni csoportba. Srácok morgás, én oki. Életemben először (és utoljára) volt szerencsém a két fiammal szenvedni az iskolapadot =). Tesztre alig tudok figyelni, közéjük ültem, jólsejtve előre az állandó suttogást. „Ez tudod, mit jelent?“ „Ezt hogy kell írni?“ „Ez micsoda?“ Énmeg egyfolyt magyarázom: magatoknak csináltok rosszat, nem a tanárnak. Lenyugvás. Kész, aztán csak párnapos várakozás. Igazgatóbácsi hiv. Srácok ledumálva, jövök én.

Aszongya HYBRID csoport. Mondom..miiiii??? Hybrid. Na. Mondtak má rám mindenfélét, de ekkora találata senkinek sem volt. Töktisztán eltalálta mindenestül. Haha.
Teccik.

Az alapokat tudom, tehát nemvok kezdő. A haladó csoportba még nemtudok eleget, muszáj ismételni a dolgokat, bírjam az iramot később.
Teccik.

Aztán az izgi, az első óra. Öten vagyunk, de lesz még hatodik, párba legyünk. Mindenki fiatalabb. Hurrá. Megfogok fiatalodni!
Ezis teccik!

Bemutatkozás. Osztálytárs lekapja rögtön osztálytársnőt, megtudván, egy suliba járnak, csak a csaj feljebb. Súgócetlijeid megvannak? Meg. Odadod őket? Oda. Na. És már indul az együttműködés. Ezért is jó, ha az emberfia emberek közt van minél többet. Mindig valamit ellehet intézni. Tanítónéni türelmesen várja az „üzlet“ lebonyolitását. 

Aztán tanulás. Fiha! Máris? Rájövök, van aki nemtudja az ábécét sem, a betüzéssel együtt. Csöpp nyugi nekem. Tán mégsem vok a „leggyengébb láncszem“. :) Kapunk könyveket, gyakorlás párban.

A csaj, aki kezd, gondolkodik. Pedig csak fel kell olvasnia a mondatot. Mindenki rámeredve vár, mi lesz. Ránéz a másikra, hirtelen kiböki: -“Te mi vagy?“ Neszenekünk, mind a hatan elfekvőben az asztalokon, töröljük a kibuggyanó röhögőkönnycseppet. Kábé fele óránál nemhagy nyugodni, megkérdem: Én ha egy mukkot nemértek abból, amit a tanárnő speekezik, az nagy katasztrófa? Megnyugtat, nem akkora nagy. Oki. Aztán a ráadás. Tanárnő kapcsolná be a pc-t, nemmegy. Nembaj, berak cd-t a lejátszóba. Asse megy. Szegény. Kénytelen mindent ő olvasni nekünk angolul. Második órán kapcsolja pc-t, nemmegy. No mija? Csak nem én vagyok zavaró tényező? Neem..nyugi. Igazgatóbácsi jön, és megtanitja tanítónénit programhasználatra. Tehát nem enyhe kezdő a tanárnéni a suliban. Viszont ez nekünk esély az ismétlésre. 

Fidejó..lehet, hogy egyszer igazán megtanulom? 

Nna, jól kezdődik a napom. Megbunyáltam a férjemet. Basszus. Oszt ideges lett. Pedig nem is emlékszem, mikor láttam őt ilyen jókedvűnek rögtön reggel. Lehet ma attól volt neki, mert nemlátott, csak elmenőben az ajtóban, mig átadtam neki a kocsikulcsot. Hazajőve a dokitól. 

Tudtam, hogy ebből lesz galiba, ha én nem ihatok kávét azonnal ágykimászás után. Csak azt nézném meg, például a fővárosokban hogyan mennek az emberek mosatlan foggal dokihoz törletre korán reggel. Amikor náluk az út is beletelik vagy fél óra utazásba. Útálom. Micsoda hülye kitaláció. Mosatlan fogakkal. Ha nemmosom meg, nemtok tusolni sem. Mentem ugy büdösen ahogy voltam. Jólvanna, a képemre azér fröcsköltem egy kis vizet, meg ráadagoltam egy kis kenőcsöt, hátha egy lehelettel simább lesz, mint ágybólkikeléskor. Nemlett. Esetleg illatosabb.

Megkérdeztem a nővérkét, hogy tud ilyen kegyetlen lenni, hogy kínozza az embereket hajnalban ilyesmikkel, hogy vérvétel, nemmosdás, törlet orr-száj, stb. Nemtudott válaszolni szegénykém. Pedig aranyos is volt, a legkedvesebb nővérke, akivel életemben találkoztam. Tegnap kb tíz percig tartottam a mobilt, mire fölmertem hivni. Mondom neki, pénteken már harmadszor nemjöttem a kiirt időpontra, mikor jöhetek. Vagyishogy kétszer nemjöttem, aztán egyszer jöttem, akkor adtak időpontot a vérvételre, megint elfelejtettem átirni a naptárba. Szegény már feladta velem a harcot. Több időponttal nemis próbálkozott. Aztmondja..holnap lenne a legjobb, de ha nemtud, jöjjön holnapután, vagy mindegy mikor, csak jó volna, ha lennék szives még ezen a héten megjelenni. 

Pedig én majdnem ugy voltam mikor a beszélgetés előtt a telót tartottam a kezemben, mint az egyszeri cigány a pappal. Nagypapám szokta nekünk mesélni....

Cigánynak kéne valamit elhurcolni, de nincs talicskája. Gondolkodik, ki is adna neki kölcsön. Eszébe jut a pap. Neki segíteni kéne az embereket, akkor is ha cigány, ő rendes is, biztosan kölcsönadja az övét.Megy a paphoz. Útközben igy gondolkodik:
- és mivan, ha a pap nem adja kölcsön a talicskát?
-dee..kölcsönadja, hisz jó ember
-de ha mégse? Hisz cigánynak ki ad kölcsön szívesen bármit?
-egy pap nemnézi, cigány-e valaki..biztosan odaadja..
-és ha mégse? Majd aztmondja, hogy nemhozom vissza neki, vagy tönkreteszem..
-odaadja, mert azé pap, hogy segitsen isten nevében
márpedig én egészen biztosan tudom, hogy nemadja kölcsön..azé, mert nemhozom vissza..

Közben elér a pap házához. Becsönget, pap jön a kapuhoz. Üdvözli őt.

- Dícsértessék cigány, mi járatban vagy?

Erre megszólal a cigány:
- Tudod mit pap? Baszd meg a talicskádat, ugyse kellett volna. Megvagyok anélkül is......

Szal én is már elképzeltem előre, ahogyan a nővérke majd kijelenti, menjek másik dokihoz, ha hozzájuk nemszeretek időben járni. Pedig kevés olyan orvos van, ahol tényleg azonnal beveszik az embert abban az órában, ahogyan bevan rendelve. Többnyire órákat kell várni akkor is, ha van időpont megbeszélve. Aranyos volt, semmi ilyesmit nemmondott. Csak ma megkinzott. 

Énmeg az uramat. Pedig csak megpaskoltam a hátát csupa reggeli kedvességből. Há éreztem én kávé nélkül, hogy az neki fáj? Ha olyan nagy darab ember valaki, annak mé fájnak a dolgok? Ha szóltam volna neki előbb, még nemvolt kávém, akkor még tudta is volna, inkább kerüljön. Anélkül nemtudok létezni. Minden tudják. Csak még időm sem volt szólni neki. Na, mindegy..szal majd ezentul má izolálom magamat tőle vagy mi.

Nembaj..a napocska akkor is gyönyörüen mosolyog az égről, már volt kávém, és közben mig nyíltak a szemeim, csodálhattam a kertben, ahogy a madarkák vigan csacsogva kergetőznek a fák és bokrok közt a friss harmatban...milyen jó nekik. :)

Ja, elcsíptem még híradóból valami említésre-méltót:

A napokban volt 30 éves évfordulója a „Tátra tisztaságáért“ mozgalomnak.

A mozgalom szervezőjével volt beszélgetés. Szomoruan közli, mikor elkezdték ezt a tisztogatást 30 éve, felnőttek az iskolásokkal, abban reménykedtek, pár év múlva észbekapnak az emberek, és nemfognak szemetelni. 

Nem örül az évfordulónak. Sajnálja, hogy a mozgalomnak léteznie kell még mindig. A szemét ugyanannyi, vagy még több.

A túristák még mindig nemjöttek rá, a természet mekkora ajándék. És sokkal szebb és egészségesebb szemét nélkül.

Kétségbeesetten kérdi:
-“ Ha egy felnőtt vagy gyerek fel tud vinni a hegyre egy csokit, és azt ott megeszi, a papírját miért nemtudja ugyanúgy levinni onnan?“

Tényleg..MIÉRT NEM????

Szétvagyok esve mint egy versenyabroncs. Nembaj, túlvagyok a nehezén. Gyilkos hétvége. Kész lett az új falunk. Na nem olyan 5000-es lakosú, csak egy egyszerü gipszkarton. Oszt még azis kicseszik velem.

Csütörtökön kezdték, minden oki. Szoba félig kiüritve, másik fele letakargatva. Nyugiban vagyok. Nincs is nagy rumli, kivéve a cuccot, ami kilett hurcobászva, azt a többi helyiségekben kerülgetni kell. Pár napot kibírunk. Pénteken még jött a srác gipszelni a lukakat. Szombaton megint. Mondja, most lesz a piszok, megy lesimitani, porolni fog. Mondom oki. 

Végez a simitással, küld porszívózni, ne hordódjon szét. Megyek. Igyekszem. Kb. Fél négyzetméterig. Oszt porszivó aszongya nyekk. Kikapcsol. Nézem, hisz nemcsuszott ki, ménem megy. Ilyen is csak velem történhet. Szólok a többieknek 
-“micsináltatok a villannyal?“
..-Mi semmit.“ Dugdosom az összes található lukba (azé oda neeeem.. :D)..nemmegy. Szólok férjnek
..-“nemmegy ez a nyomorult.“ Nézi, aszongya 
..-“tényleg.“

Hát hazudok én basszus? Mondom neki, kérjük kölcsön anyósékét. Ááá..azt nemleheet..tudniillik mi semmit nemkérhetünk kölcsön, mert nekünk van pénzünk arra, hogy legyenek dolgaink. A magyarázat annyi: nagyon finom a por, attól mehetett el a motor, mert belekerült. Ezt a finom port nemlehet porszivózni, tönkreteszi a motort. Söpörni kell. Basszus..hát az én motorom az mi? Semmise?

Francba az összes modern kifinomult tákolmánnyal...a napokban néztem a híradót. Kivételesen. Net-en megnézem a hireket, azt olvasom el, ami érdekel. Tv-ben végigkell nézni az összes süketséget. Melyik politikus minek mondta el a másikat, melyik szomszéd mijé köpte le a szomszédját..nemérdekel. Most volt benne egy érdekes.

Nemrég történt vonatbaleset kivizsgálása. Mért ment bele egyik a másikba? Mozdonyvezető anyukája sír. Az ő fia olyan becsületes volt, nemlehet az ő hibája. Ő biztosan nem hibázhatott. Mondják a vizsgálat eredményét. Tényleg, nem ő hibázott. A műszerek üres vágányt mutattak. Hogy miért? Mert ha a kelleténél picit erősebben fékez a mozdony, és a kerekek és sinek közé több homok kerül a kelleténél, a műszerek üres vágányt mutatnak. Valaki elcseszte. Valakik elcseszték. Túl kifinomult a műszer. Hibás. Bumm. Nem az volt rossz időben rossz helyen, aki elcseszte. A szegény aki belehalt ebbe a pici kis hibába. 

Szal szar modern motor, söprögetés..pár órás. Közben srác fejezi be a falat, széleit eldolgozza, elmegy. Kész a fal. Nézem, basszus...a falon 2mm fehér porréteg. Lekell szedni, mert hiába söprök takaritok mindenütt, ez onnan megint lepereg. Elölről az egész, fallal kezdeni, a többi amit már megcsináltam, rosszabb lett, mint azelőtt. Jajj. Eszembe jut az ajtó, amit a másik gyerekszobából akarunk az öltözőbe nyitni a falban. Ha én ezt most cugrund kitakaritom, és jövő héten ujra kell, megüt a guta. Mondom férjnek, mikor akarod a lukat kiverni a falba? Én nemvok hajlandó minden hétvégén porkosztra. Mondja oki, holnap megcsinálom. Szupi.

Vasárnap. Mit főzzek? Nemtalálom a receptjét az ajvaros husikának, amit multkor csináltam és mindenkinek izlett. Teló barátnőmnek. Diktáld le mégegyszer. Aszongya eljössz kávéra, lediktálom. Mondom normális vagy? Aztse tom, hol áll a fejem. Aszongya akkor nemdiktálom. Mondom jó, csinálok grillcsirkét. Állitja, piszok vagyok. Mondom tudom, csak diktáld már. Mondja. Irom. 

Férjteló a játékteremből (oda minden reggel kontroll)..mek érted, megyünk együtt bevásárolni. Jólvan. Megyünk. Indulás elhozni a havertól a vacakot, amivel téglafalat szétlehet fúrni (ilyenkor lehet kölcsönkérni), tankolás. Aszongya -“megyünk fácskákat nézni a kertészetbe?“. Nézek rá...máma senkise normális? Há mivan? Mondom nincs bevásárolva, kaját kell csinálni, lukat a falba, meg takaritani. Mi a szaré nemvár az a hülye kertészet pár napot? Elszaladnak a fák?
Oki, kidobja magát otthon, menjek egyedül vásárolni. Hála az égnek. Vásárlás. Kell ajvar. Közben találkozom unokatesómmal. Vigyorgás, vásárlás. Kell füstölthusi. Nézem, unokatesó pont lóg a füstölthusos pultba. Jeje..nekem is ez kell. Néz a kosaramba, mit mek főzni. Elmondom. Megfogja az üveget az ajvarral..aszongya miez. Mondom zöldségespaprikás kulimász. Finom. Olvassa, csipős. Basszus..még jó, hogy megnézte. Én még nemlátok, reggel van. Kicserélni gyorsan. Haza.

Szörnyethaltam. Férj már fúr. Rohanok fel az emeletre, minden ajtó nyitva, letakarva összerámolva semmi. 2cm porréteg és téglatörmelék mindenütt. Uj ágyon, pc-n, bútoron, könyveken, mindenütt. Nabaszdmeg. Legalább az ágyat meg a pc-t letekerhattátok volna. Rohangászás, mentem ami menthető. Aztán gyors főzés. Közben srácok együtt hülyülnek az ebédlőben, mindkét gyerekszoba használhatatlan. Deboldog vagyok. Rég nemhallottam őket igy. A családiban szétesik a család. Panelban összevoltunk nyomoritva, beszélgettünk. Most hallgatom őket, élvezem a szitut, mig nemmennek gazt szedni a kertbe. Férj jön le, kész az ajtóluk. Megy megnézni a porszívót. Úgy, vastagon fehérre belepve. Szétszedi. Ül a talajon fehéren, körülötte a porszívó részecskéi szerteszét. Aszongya...ebben nincs semmi, csak egy motor. Nabasszus. Technikai antitalentum lévén gőzöm nincsen, mihez kezdjek ezzel az infoval. Mondom -“igen?“. Erre vissza..-“nemlehet megjavitani“. Fuha. Nálunk amit ő nemtud megjavitani a kocsikon kívül (még szerencse azokat másra bízza, mert azok is húznák a hasukat az úton, mint a kiskerítés lengőajtaja, amit csinált), azt kikell dobni, mert javithatatlan állitólag. Wazze nemlesz porszivóm. Matat, vacakol tovább, egyszercsak búg. Boldog vagyok. Végre. Milyen kevés is elég a boldogsághoz. Kiderül, a villanyzsinór lazult meg, nem a portól volt leállva. Nembaj, legalább kifehéritettem a fekete cigistüdőmet. Láttam Pesten a Body-kiállitáson a cigis és normál tűdőt. Most az enyém szebb lehet, mint a normál volt. :) Kész a luk, lehet takaritani. Csak előbb ebéd.

Mindkét gyerekem tökéletes egyetértésben eldöntötte, ezentul vegetáriánusok lesznek füstölthúsból. Nofene. Multkor izlett. Változnak az idők. 

Takaritás estig, még fele sincs meg. Közben hiv barátnő, ..-“gyere kávéra, beteg vagyok“. Mondom meghuzódtál? Szalad a házunk...hát ennyi...legalább nemkapom el a náthát.

Ma nemtom, mihez kezdjek előbb. 3 hónap iratait kéne összeszedni a könyvelőhöz, leadni. Számlákat ellenőrizni, kifizetni. Számlagyártás, csomagküldés, takaritás, közben kaja is kell. Holnap meg angol. Pedig csak most voltunk, má megint van. Sejtettem hogy ebből gáz lesz..há mikor tanuljam? Annyi a minden, hogy aztsetom mihez kezdjek előbb. Aszittem, ha leirom, majd segit. 

Asszem nemsegitett. :)